Tehát megnéztük, a filmben nem csalódtam, az Az IMAX-szal már más a helyzet. (Közben ajánlom pár ember figyelmébe a toldalékolást: az exszel és nem az exel volt jó öt évvel ezeleőtt egy bangkoki szervkereskedő pincegarázsában.) Úgyhogy ketté is szedem a problémát. A filmre és a mozira.

A film:

A scifihez és a fiction mesékhez nyitottnak kell lenni, és egy kicsit más mércével kezelendők, mint egy teleregény. Sok helyen olvasom a kritikát az Avatar sztorijával kapcsolatban, hogy nem nagy szám, sőt, kifejezetten bugyuta, és lehet, hogy igazuk van. Én nem állok neki pontozni a "csavarok" számát a sztoriban, nem hívok össze zsűrit Settenkedővel meg Somával az élen, hogy a kiszámíthatóságát megszavazzák. Nekem sokkal fontosabb a nézhetőség, a történet vezetése, ami viszont mesteri: ha belegondolunk, a karakterek jellemfejlődése nem holmi szokásos nyáladzás közepette ment végbe, kimaradtak azok a jelenetek, amelyek a hasonló történetekben megszokottak: első félórában a könnyező konfliktus a kivénhedt liberális hippi, és az érzéketlen főhős között, és az utolsó félórában a könnyező konfliktus a begyepesedett konzervatív marha és az emocionalitásában dagonyázó főhős között. Megvolt persze, megvolt ez a filmben, de nem 10-10 perces kényelmetlen jelenetek során, hanem a cselekmény részeként. Ez viszont rendezői (forgatókönyvírói) szempontból messze elismerhető. Magyarázkodó, szájbarágós nyálbetétek nélkül, az eseményekkel vitte a történet fonalát. Ezt ne felejtsük el, a messze túlbecsült Star Warsnak sem bonyolultabb a története, csak nyolcvanháromszor több a nyál benne (+ olcsó időhúzások R2 pittyegésével - ez kb a filmek 5%-át teheti ki).

Igen, nem volt nagy szám ez a sztori, de ahogy vitte a film a történetet (futva, loholva egy hátizsákban), az csodálatos volt és messze kompenzálta az esetleges hibákat én el is nézem őket (pozitív hozzáállás). A Distrit 9-nél voltak hasonló kritikák: milyen logikátlan ez meg az, csak azt felejtették el, hogy azok a logikai hibák nem voltak olyan marha nagyok, mint egy Zskat filmben, egy kicsit adtak a sztorihoz, és az esemény ment, a film zajlott fölösleges klisék nélkül. Nem az volt a film lényege, és hatszor annyit adott a hiba közvetett módon, mint amennyit közvetlenül elvett.

Az Avatar sztorija tetszett ebben a rendezésben, el is nyelt, megrágott, csak kiköpni felejtett el, erre volt a válaszunk az esti piálás. A látványról meg a 3D-ről külön nem szólok, ezt megtették ezren. Személyes megjegyzés a 3D-hez, hogy az első húsz percet alig tudtam élvezni a filmből, mert folyamatosan össze-vissza fókuszáltam a szememmel puszta technikai érdeklődés címszóval, de ez meg az én hülyeségem:)

Ha valaki még nem látta, nézze meg, megéri tájékozódni, de azért olyan sokat nem szabad várni tőle. Jó, nagyon jó, van olyan jó, mint amennyire ajnározzák:)

A mozi:

IMAX 3D, Magyarország. Mindazok után, amit olvastam az Avatarról egy dologhoz nem fért kétség: a mozi jó lesz. Nem voltam még a budapesti IMAX-ban, így ezt is érdeklődve vártam. Felszerelkeztünk kólával, popcornnal, ahogy illik, és beléptünk a nagy magyar valóságba: a terem mérete egy kisvárosi szocialista moziéhoz hasonló, a székek az ülőhelyek mérete szintén. Egy szem eltérés, hogy párnázottabbak, mint az általános iskolás emlékeimben szereplő kínpadok. Meg persze a vertikális elhelyezkedés: azért mégsem rejti al a kép 43%-át az előtted ülő két nagydarab marha. Se pohártartó, se hely. Ha már nagy magyar valóság, mi is adtunk a tutinak, és természetesen egy egész soron keresztülvágtázva közelítettük meg a helyünket. Elragadott a fíling hiába, és ragadt a padló is egészen a 6. széktől a végéig. De olyan kőkemény módon: előző napi kóla felöntve egy kis maival. A gond az, hogy aznap az első Avatar vetítésen voltunk. Tudom-tudom, nagyon az elvárásaim meg előtte biztos volt más is, de a tökéletesen egyenletesen elterülő ragadás (leellenőriztem, nem a cipőm volt a ludas) valami sokkal mélyebb problémáról árulkodott.

Hely hiányában igen kellemeset problémáztunk a pakolásnál: két főnél egy táska, két 3d szemcsi, egy popcorn, egy kóla, meg két üveges üdítő volt található. A szemüvegek papírzsepis letörlése alatt a másik egy túlzsúfolt virágállványra hasonlított.

Vetítés előtt egy nagyon aranyos kislány olvasta fel az IMAX-szal kapcsolatos instrukciókat, feliratra nem futotta, tudom, és így legalább volt egy ismételt általános iskolai nosztalgia az egészben: "Ha valaki az ünnepség alatt rosszul lesz, a sor végén álló osztályfőnöke kikíséri." - és itt mindenki ránézett Kovács Robikára, aki rendszerint minden ünnepségen rosszul lett, az osztályfőnöke pedig ugrásra készen várakozott.

De nem csak a szemüveg és a padló volt foltos, hanem a vetítővel se lehetett minden rendben, ugyanis a vászon bal felső sarkában (de nem a periférián) egy kisebb homályos 2d-s folt éktelenkedett, amelyet újra és újra észrevéve "kiestem" a 3d élményből, sőt kifejezetten meghülyítette a szememet, és bekiabálhatnékom lett, hogy adok törlőkendőt, csak csináljanak már vele valamit... Ennél viccesebb a 3d-ben a magyar feliratozás lett: mi magyarok túlmegyünk mindenen, Cameron elmehet a sarokra koldulni, a magyar felirat ugyanis 4D-s! Ennek technikai megértéséhez annyi árulható el, hogy 2x2D megvalóstással értük el, a kétszerezés az egyszerű 2d a 3d-ben módszerrel valósult meg. Ha el akartam olvasni a hupikék törpikék beszédét be kellett csuknom az egyik szememet. Tiszta szemészet.

Ne értsen senki félre, nagyon jó ez az IMAX. Nagyon jó lehet egy 45 perces dínós 3d-hez, de az Avatarhoz kevés. A fél órás bemutatókhoz kitalált zug érzetét kelti, és tényleg az is, így várom a következő (remélhetőleg rendes) IMAX-ot Magyarországra. (és bízom benne, hogy a mellettem ülőnek nem lesz olyan durva szájszaga, mint most volt, illetve ha van, akkor legalább becsukva tartja a száját 160 percen keresztül...)