Miután olvastam egy cikkben, hogy neves szociológusaink össze-vissza nyilatkozgatnak gyakorlatilag arról, hogy semmit nem tudunk a cigányság helyzetéről, akartam írni egy posztot arról, hogy minek képezünk mi cucilógusokat vajon. És miért van az, hogy annak ellenére a nagy sötétség, hogy minden feledik szociológuspalánta a cigányokról írja a szakdolgozatát, és mégse tudunk róla semmit. Gyanús is lett, hogy mennyire hiteles már az a kép, hogy 160cm-es szöszke kiscsibék betipedgnek a legelhanyagoltabb falu leghúzósabb putrisorára, vagy a kocsmába segélyosztás, bodzabevétel után, és mélyinterjúztatnak. Aztán az origonak köszönhetően akatam egy írásra, ami egy remek terepmunka eredménye, és visszaadta a tudományágba vetett hitemet. Bevallom, az origo összefoglaló cikke nem kötött le annyira, mint a teljes nyolcvanegynéhány oldalas tanulmány.

Solt Ágnes: Élet a reményen túl- szegregált telepen élők mentalitásvizsgálata

A kutatás során 117+1 (?) alannyal készült interjú négy megye 13 "gettójában". Szerencsére sok szó szerinti idézet is ki lett ragadva a válaszokból, ezzel fűszerezve, olvasmányosabbá téve a fejtegetést. A végén pedig nem marad el, a megoldáskeresés, ami a mai magyar problémáink során rendszerint elfelejtődik.

Pár kiragadott gondolatot szeretnék megosztani a kutatásból, amely a mélyszegény, szegregált telepeken élő romákkal foglalkozik. Bár a munka eleje is tartalmaz rengeteg apró érdekességet, én a végére ugranék, az összefoglalásra, igyekezve azon, hogy ne lőjem le az összes fő gondolatot. Az egészet elgondolkodtatónak, tanulságosnak, szomorúnak , és ismerősnek tartom - nincs új a nap alatt, csak még így nem volt összefogva. Ugyanakkor öröm egy komoly, érezhetően lelkiismeretesen elkészített produktumot olvasni, amely mellőzi a szalonszociológusok (nem, nem kezdek el mutogatni, példálózni) tudománytalan feltételezéseit, ideológiailag lebutított alapelveit.

Az összegzésben olvasható egy rendkívül érdekes, a konkrét helyzet problémájával foglalkozó gondolat:

"A szegregált telepen élők közös gondolati konstrukciójának egyik legfontosabb alapfeltevése, hogy a mélyszegénység állapotából - amelyben a telepen élők vannak -, nem lehet kitörni. Az ezzel ellentétes cselekedetek, vélemények, vagy bármely tény, amely ennek az állításnak a kétségbe vonásához vezethet, súlyos kritika az összes mélyszegénységben megrekedt emberre, családra nézve. E kritika azzal szembesít, hogy lehet olyat tenni, ami által az ember jelentősen javíthat saját sorsán, azaz az egyén okolható jelen helyzetéért és felelőssége van élete alakulásáért. Eme vád azonban egy nem eltűrt tudattartalom, s az implicit megtett bírálat szimbolikus megfogalmazójának azonnali kirekesztését vonja maga után.

A közösségi összetartásba ezért sem tartozik bele egymás fejlődésének segítése. Az emberek inkább csak a bajban számítanak egymásra, és még a rokoni körben sem jellemző, hogy hozzájáruljanak egymás gyarapodásához."

Számomra a kiragadott szöveg érdekessége, hogy ha elkezdjük lenyúzni a mondanivalóról a külsőségeket, esetleg a környezeti tényezőkön változtatunk, rájöhetünk, hogy az elszeparált és/vagy egymásra utalt közösségekre általánosan igaz mondanivalót tartalmaz. Lehet ez baráti társaság, vagy egy politikailag "elvakult" banda, esetleg a vállalatnál a nyalós klikk. Ha még beljebb kúszunk a problémába, és a közösség tagjait tekintjük, önmagunkra, az emberre ismerhetünk, vagy másokra, de ezt már cselekedje meg ki-ki a maga belátása szerint.

A roma-magyar kérdéssel kapcsolatban szinte szomorúnak tartom a polkorrektség kedvéért megejtett kötelező mentegetőzést, hogy a magyar alatt (a romák által is használt módon)  a nem roma magyar állampolgárokat értjük, a szóhasználat nem jelenti azt, hogy a romák ne lennének magyar állampolgárok. Amióta eszemet tudom, akadtak körülöttem cigányok, akik engem meg magyarnak hívtak, szó sem volt állampolgárságról... Szóval a roma-magyar ellentét kapcsán jut egy figyelemreméltó következtetésre, amin ismét komolyan el kellene gondolkodni:

"A pozitív diszkrimináció szociálpolitikai lépései a roma emberekben vagy egyáltalán nem, vagy csak enyhén pozitív irányban változtatják a magyarokhoz való hozzáállást, a magyarokban azonban fokozzák az ellenségességet a romákkal szemben."

És még sorolhatnám, mert oldalanként akadnak olyan felvetések, eredmények, amiken érdemes elgondolkodni. A realitáson, a logikán, a tapasztalatokon, a társadalmi és emberi problémákon, akár a konkrétumokból kiszakadva is. Akadnak mondatok, ahol az ember enyhe rasszita sztereotípiát hall át, másutt a szélsőliberális szenvelgés csöpög, a kiegyensúlyozottság, az elragadtatottság hiánya viszont hitelessé teszi az egészet. Valóságos, kézzel fogható, nem vádol, nem vagdalkozik, nem ítélkezik, hanem gondolatot ébreszt.

A tanulmány alkalmas lehet bármilyen ideológia alátámasztására vagy támadására, ezért ő maga is támadható ideológiai oldalról, remélem, egy ideig tekinthetünk úgy rá, mint kutatásra, egy tudományos produktumra, aminek az eredményeit jóra kell használni.