A Csajok és Pasik blogon (story online) megy a fejtegetés újfent a kapcsolatokról, hűségről, és arról, hogy mi a teendő, ha a stabil kapcsolatunk során "beleszeretünk" (valójában fellángolás és szexuális, ill kalandvágy) valakibe. A többség, azaz a hangosság azt vallja, hogy igenis, ha rád talál az igazi szerelem, akkor ne gyötörd magad, válaszd azt. Nos, mindez ezer sebből vérzik abban az esetben, ha már elköteleztük magunkat:
1. Ha rádtalál, neked kell kezelned a helyzetet, és ha egyet feladsz, amikor elkötelezted magad mellette, akkor a másikat is fel fogod adni. Ezen felül segget csinálsz a szádból, felelőtlen/felnőtlen vagy. Egy kapcsolatért dolgozni kell, tudnunk kell, hol vannak a határaink, álmodozás helyett felnőttkorban pedig érdemes élni.
2. Ha elfogadjuk azt, hogy amennyiben rádtalál "a nagy szerelem", akkor lépj ki, abban az esetben nincs monogámia, nincs hűség, csak egy pillanatnyi állapot van, és minden nagy szerelem csak egy átmeneti megoldás, amíg nem jön jobb... nem kell önmagunkat áltatni hűséggel, közös jövővel, bizalommal, korrektséggel, következetességgel. Tisztázni kell, hogy te csak úgy vagy nekem, amíg jobbat nem találok - ez viszont a szerelem (a házastársi barátság, a közös jövőépítés, a csiszolódás, a mindennapos örömszerzés) olyan szintű szájba szarása, hogy nem éppen ildomos rá hivatkozni. Így nincs szerelem, csak kaland és szex.
