Heti bullshit vagy kommunista rinya?

Mozgalom alakult a születések számának növelésére, véleményüknek - a cikk alapján - három alappillére van:

1. a gyerek jó befektetés

2. a fiatalok felelőtlenek

Ez csak kettő, tudom, a harmadik az általános szenvelgős félremagyarázás. Leírás alapján egész hosszan tárgyalhattak arról, hogy "pénzügyi krízisben a család gyarapítása a legjobb befektetés". Ez nagyon szép és nagyon jó, úgy emlékszem általános demográfia órán arról beszéltek, hogy a mélyszegénységre, a nyomorra jellemző az a hozzáállás, hogy majd csak lesz egy a tucatból, és gondoskodik szegény öreg szüleiről. Vagy másik lehetőség, ha adócsaló karrierista seggfejet nevelek a gyerekemből, aki luxus öregotthonba tesz. 

Amúgy is, én nem azért szeretnék gyereket, hogy öregkoromban legyen, aki eltartson, hanem hogy valakit (a véremet) egy tisztes, boldog élettel ajándékozhassak meg, hogy örömet okozzak neki, hogy elindítsam az életben, és továbbvigye az emberiség fonalát. Nem gazdasági érdekből, hanem örömből. Nem szeretnék azért gyereket, hogy öreg napjaimban legyen valaki aki eltart. Ha megélem a nyugdíjkorhatárt, annyi járulékom csak lesz, hogy elvegetáljak. Én azt szeretném érezni a vegetálás közben, hogy neki egy könnyebb élete van, és nem vagyok a terhére. Nem szeretném elvárni tőle, hogy infarktust kerülgetve tartson el engem is, magát is és a majdani kiscsaládját is...

A másik nagy kedvenc az általános társadalmi morál, a kapitalizmus fertőző mételyének a hibáztatása az erkölcstelen, felelőtlen fiatalok miatt. A "cinikus diplomás" meg "diszkóról diszkóra járó fiatal" emlegetése pedig egyenesen képmutató félremagyarázás. Lehet, hogy cinikus diplomás vagyok, most éppen nagyon az, de ennek semmi köze a gyermekvállalási kedvemhez. A buli meg a karrier valójában huszadrendű dolgok. Igen, sokan szeretnének gyermeket, még a karrieristák is, mert egy gyermeknek egzisztenciális jelentése is van. A többség úgy érzi, hogy ahhoz, hogy azt mondja, "elértem valamit", nem elég az autó, a ház, a másik autó, a menő állás, hanem család is jár hozzá. Családcentrikusan gondolkodó nemzet vagyunk, ezt a cikkben is írták.

Egyszerűen arról van szó, hogy nem építünk semmit, kidobjuk az ablakon az országot, a világot, és nincs még egy félpozitív jövőképünk se. Senki nem mondja azt a válságban, hogy húzzuk össze magunkat és jobb lesz, ha mondja is, akkor jön valaki, és megakadályozza. Csak a pillanatnyi túlélésre játszunk, mert nem mondhatom azt, hogy könnyebb lesz majd a kicsinek, mint nekem, mert nem így van. Ilyen a közhangulat, csak szét kell nézni: gazdasági bizonytalanság, szociális bizonytalanság és rengeteg megaláztatás, lelki sérelem a népben. Hogy ez a nép rossz, hogy itt nem megy semmi, hogy itt nem lehet tenni semmit, hogy te ne tegyél semmit, hogy ő tegyen valamit. Folyamatos a lelkiismeret-furdalás generálás, és mi csak még szarabbul érezzük magunkat a hülye vádaktól (emlékszik még valaki Sólyom László újévi beszédére: volt benne valami olyan, hogy mi, állampolgárok is tehetünk a válságról, mert sok hitelt vettünk fel, és legyünk felelősebbek, meg mittomén... azóta hányszor kopogtunk az imf-nél, hitelért, és S úr hányszor szólt rá a polelitre, hogy eszesen? Nem mi csak addig létezünk, amíg szarozni kell valakit...) Mutogatunk a népre bűvös szavakat kiabálva, mint ez a cikk is teszi a kényelmes sztereotípiáival.

"Woody Allent idézve: Na most ment el a kedvem az egésztől."

 (az első komment a cikkhez...)