A jeges kávé a nyárelő egy fontos pontja, most jött el az a pillanat, hogy ennek az elkészítésébe is belefogjak. Szeretek éttermekből, kávézókból apró ötleteket lopni, így miután az egyik rendszeresen látogatott vendéglátóipari helyiségünk jeges kávéjára kezdtünk el vágyakozni, jött az ihlet, miért ne lehetne házilag? Persze nincs a háznál olasz kávékülönlegességünk és csokiöntetünk, de oldjuk meg valahogy.
Ledarálva az eredeti hozzávalók: valami furmányos kávé, tejszínhab, csokoládéöntet, vanília és csokoládéfagylalt, tej. Mindössze. Ízlelés alapján nehezen lemodellezhetőnek tűnt a tejeskávé, és a csokiöntet. De belefogtam.
Kotyogós kávé két személyre, jó erősen, ez felöntve jó adag tejjel, csipetnyi fahéjjal, kis kanál cukorral elkeverve. Két háromdecis pohárba széttöltve. A tetejére egy-egy gombócnyi csokoládé-vanília jégkrém. Erre kellett némi csoki. A csokiöntet hiányából eredő fejvakarás vége a következő lett: két teáskanál kakaóporba tettem 1,5-2 teáskanál mézet, pici tejet, ennek a felével megöntöztem a kávé tetején úszkáló fagylaltot. A tetejére került a tejszínhab, amit a kakaómassza tejjel továbbhígított maradékával koronáztam meg. Talán még egy szem meggy kellett volna rá (vagy egy kis alkohol:P).
A végeredmény? Kicsit több tej és több fagyi mehetett volna (ezt a poharak mérete miatt elnéztem magamnak, így is alig fért bele minden), illetve egy kis többlet vaníliát is lehetett volna bele varázsolni, hogy az eredetihez jobban hasonlítson, de valljuk be: házi örömnek így is tökéletes lett.
Mindketten meg voltunk elégedve az alkotással, egy nyűgös, lustulós napban egy tökéletes pillanat. Megéri.