A wikipedia szúkszavú bejegyzése szerint szürrealista komédia, de ez tényleg végképp szűkszavú jellemzés. A Picasso Kalandjai kedvesen szürreális, szívetmelengetően absztrakt, azaz az emberi érzelmeket, konfliktusokat végtelenül leegyszerűsítve, de érthetően és teljesen visszaadó, "pihent" vígjáték. Tele van apró finomságokkal, komikus elemekkel, melyek lassan szerettetik meg a művet, és némely momentumára szívesen gondol az ember vissza (plüm-plüm). Külön érdemes kiemelni a nyelvi elemeit, fordításban ugyanis egyedül a narrátort, Gertrude Steint érdemes belevinni, a többi abszolúte nemzetközi nyelvezettel íródott, ezzel is visszaadva a Picasso közeli körök művészetét.

Az egyik totálisan eltalált jelenet az ifjú festő festőakadémiai megmérettetése:

Persze nem a meztelen nő miatt:) Erősebb idegzetűeknek ajánlom még Sirkka dalát:

A dal értelemzéséről, amennyiben gúglihoz lusta a közönség, és így igény marad rá, majd kommentben szólok. Remélem, ez a két jelenet megfelelően utal mindarra a sok bizarr, ugyanakkor örömteli, szívhezszóló apróságra, amely végigkíséri az alkotást.

Megtekintése után gondolkodtam azon, hogy elolvasom Picasso tényleges életrajzát is... lehet, hogy egyszer megteszem, de most elég ez a film, a maga kifordított világával. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit másra vár, mint a Holnapután:)