A 90-es években ütötte fel a fejét a később világzeneként elhíresült járvány. Eleinte maga a szó sem létezett, a stílus egykori jeles magyar képviselőjének, a Barbaronak az egyik tagja fogalmazott úgy, hogy "mi már akkor világzenét játszottunk, amikor még nem hívták így". A Barbaro továbbra is etno-rock a fejemben, viszont a világzene számomra a Dead Can Dance-szel egyenlő. Sejtésem szerint a változatos népzenei elemeket modern környezetben felsorakoztató formációk munkásságából a mai napig az övék a legmaradandóbb. A komolyzenei elemektől sem visszariadó monumentalizmusuk, lelket simogató hangzásviláguk újra és újra gyönyörködtet.
A Rakim az a szám, ami alapvető számomra tőlük:
A Black Sun című számuk szintén elsöprő erejű alkotás, sajnos csak videó nélküli videót találtam róla, de ezt nem adja vissza egy zavaros koncertfelvétel:
