A világ működése Tóta W. Árpád szerint. Végigolvastam, és hatszáz sebből vérzik az ideológia. Legjobban az én ideológiámmal ellenkező alaptétel fáj: semmibe nézi a szegényembert. A szegényember legyen szegény, az az ő kasztja. A másik alapvető probléma, amikor dobálózik azzal, hogy vajon 12%-kal többet fog-e termelni a munkás. Ugyanebben az egyszerű nézetben hogy is van az, hogy az ugyanannyit termelő munkás nyugatabbra több kenyeret vehet a fizetéséből, mint itt? Pedig a produktum, a munka ugyanannyi? Ezért a rabszolgarétegnek kell bűnhődnie? Minden szart vigyenek azok a szegények a hátukon, akik dolgoznak/dolgoznának? Nem a produktumot előállítókat kellene megbecsülni elsősorban, és örülni annak, hogy az általuk kiizzadt termelésen élősködve működhet a média, a marketing, a technikai fejlődés, azaz (fordított sorrendben) jöhet létre az internet, az index, és végül az Ő újságírói posztja?

A kis történet végén mindenesetre változtatnék: a szegényember elment gépkarbantartónak, a géppel elért gazdasági növekedés biztosította az egyéb szegényemberek segélyezését, míg szegénymberek gyermekeiből indexes újságírók, géptervező mérnökök és karbantartók lehettek. Így múlik el az a világ, amikor rabszolgák/jobbágyok munkája adja az összes produktumot, és jön el az, amikor a szolgáltatóipar felvirágozhat, és senkinek nem kell megalázott, kihasznált, alantas jobbágynak lennie.