Nem vagyok nyelvész, csak némely dolog szúrja a szemem, vagy égeti a fülem, úgyhogy annak ellenére, hogy mennyire nem szeretem, ha egy énblog elmegy a blog írójának tudományos/művészeti képzelgései által hajtott összeszedetlen kritikák halmazává, most amatőr nyelvészkedek egyet... Medwe szörnyethalós posztja kapcsán jutott az eszembe, hogy a nyelvet sajnos azok alakítják, akik nem tudják használni. Ők diktálnak, és bizony a nyelvészek kénytelenek idővel alkalmazkodni hozzájuk, legitimizálni az emberi butaságnak köszönhetően elterjedt szavakat, kifejezéseket, mert a nyelv részei maradnak. A modern világ egyik ilyen szava a mindösszesen (igaz, hogy már a XX. század elejéről is találni írásokat, amelyekben szerepel, de az utóbbi időkben jelentősen megsűrűsödött az előfordulása), ami sejtésem szerint rohadt helytelen, csak így mondva sokkal fontosabbnak hangzik, mint a "szumma" (ósdi, gyépés matekbuzi szöveg), a "mind" vagy az "összesen".A "végösszeg" az olyan áfész-áruházas, minden más meg bonyolult. Na de az, hogy "mindösszesen", milyen jól hangzik, és mert "mind" is meg "összesen" is, milyen fontossá teszik a leíróját! A mindösszesent szokás ráadásul (akárcsak én teszem a címben) a "mindössze" szinonímájaként is használni. (Pl "Ez mindösszesen azért érdekes, mert ha a nyelv maga nem bizonyíték a dák leszármazásra, akkor lényegében semmi sem marad ami ezt bizonyítaná.") Egy nagyon szép példát találtam arra az esetre, amikor fontoskodó betétszóként van alkalmazva, méghozzá egy szakdolgozaton belül kétszer, mindkét értelmében egyszer: "A 68 gyűjtött szóból mindkét osztály kérdőívein egyszerre mindösszesen 20 szó szerepelt." Majd: "Ebbe a csoportba azok a szavak tartoznak, amelyek mindösszesen egyszer szerepelnek a kérdőíveken." Tehát előszörjelent "mind"-et, másodjára "csak"-ot, és mindkét esetben elhagyható is lenne ez az agyrém (bár elnézhetjük mindezt, mert bizonyos esetekben szükség van a helykitöltésre, és sok kicsi sokra megy). 

De nem kell kétségbeesni, mert ez így van rendjén. Érdekes ellenben, hogy amíg a szóban használt "deviszont" mélyen elítélendő volt és az is marad, addig a szinte kizárólag írásban megjelenő "mindösszesen" olyan tíz év alatt förtelmesen elterjedt. Olyannyira, hogy még a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének oldalán is találkozunk vele, mint összesítést hangsúlyozó szóval. Hangsúlyozom: minek hangsúlyozni a végső összesítést, ha már létezik olyan szavunk, hogy részösszeg, ami a kevésbé hangsúlyozottságot hivatott kifejezni? Az összeg vagy a mind, az mind; a részösszeg nem mind.

Igaz, nem szabad ezekre haragudni, mert a magyar nyelv legizgalmasabb szava (a hónalj) is így keletkezhetetett. Ez persze a gondolkodó emberrel kapcsolatos nagy kibaszás, mert 15 éve töröm a fejem azon, hogy mi az a "hón". A hordásra használt hát, váll egy rég elveszett szinonímája? Mert ugye alja csak annak lehet, ami létezik. Alsóféllel rendelkezem, tehát vagyok. Ehelyett maga a szóképzés egy helytelen összevonás eredménye, ugyanis a "hón" (heon), maga az "alj", a váll tájékának az alja. Vonatkozó cikk, amelyben vonatkozó cikkre hivatkozó linket is találni itt. Bevallom: nyelvészeti izgalmát ezzel el is vesztette a szememben eme gyönyörű szó...