Utaltam már rá, hogy szeretek mosolyogni, csak úgy is, csak magamban is. Ez amolyan félmosoly, nem összetévesztendő a csajozós mosollyal, amiről egy haver egyszer azt mondta, hogy ilyenkor olyan a fejem, mint a kobráé, aki épp lecsapni készül a megrettent sivatagi egérkére.
Egy reggel elvagyok így a buszon magam, és felszáll egy egy nekem tetsző leányzó, észreveszi mosolyom (magára is vehette, mert megnéztem éppen), kapaszkodót talál, és oda-oda pislantva néha visszamosolyog.
No, mondom, ez így nem lesz jó, fogást váltok, mintegy véletlenül megvillantom a karikagyűrűmet, és mosolygok tovább. Egy szempillantásnyi zavar után ős is kapaszkodót vált, mitegy véletlenül megvillantja a karikagyűrűjét. és mosolygunk tovább... :)
