A jelek szerint az vagyok. Állunk a múltkor a városban, és jön négy fiatal hím (18-22). Az asszony hívta fel rájuk a figyelmem, hogy a fiúk shoppingolni voltak. És tényleg, reklámszütyő mindegyiknél, aztán jobban megnéztem őket: rövid pufi kapát szűk farmer, és az a mostanában divatos járás a "fiúknál", hogy finom seggriszálás (némelyik heterónak tűnő jobban nyomja, mint haladó homo vagy travi ismerőseim), közben váll egyenesre húzva, és a felsőtest gyakorlatilag mozdulatlan. Néztük őket hátulról és egy mondat hagyta el a szánkat érdemben: Ez négy picsa. Komolyan, megjelenésre űberelték a kis kirittyentett plázacicákat, ők maguk voltak azok. Picsák.
Persze elgondolkodtam, hogy annakidején a hosszú haj is milyen idegen volt az öregeknek, és minden korban megvannak azok a viselt dolgai a fiatalságnak, amin a vénségek károghatnak... De itt talán az volt a húzós, hogy ezek négyen nem a semleges nemű emo kölykök voltak, nem 80-as évek beli rockerek, akik aránylag vállaltan hagyták el a nemi jellegzetességeket öltözködésben és frizurában. Ezek négyen menő férfiak szerettek volna lenni. Négy kis picsa, négy jóbarát...

Amúgy az év utolsó munkanapja van, és én benn vagyok munkahelyen, drágám otthon előkészíti az estét, meg is becsülöm érte. A tömegközlekedésen földöntúli nyugalom volt, alig egy-két ember lézeng a buszon, a villamoson. Mivel terveimmel ellentétben a hét első három napja baromságokkal telt (munkában) ezért bízom benne, hogy ma végre nyugalom lesz egy kicsit, és hogy ezt a főnök is így gondolja.

BÚÉK:)