Elővigyázatlan férfiak, fiúkák beleesnek abba a hibába, hogy a sárkányosodást engedik kifejlődni. Amennyiben megtörténik, akkor sincs vész, csak több munka visszakergetni rémes barlangjába a szörnyet.

A rendszeresen beszerzett virágok - okos felhasználás esetén - sárkányfűként funkcionálnak, elijesztik az önző, kibírhatatlan lényt, és a megbecsült, minket is megbecsülő drága kicsi nejünk lesz újra mellettünk, és mehet a párkapcsolat a normális érzelmileg megalapozott partneri viszony alapján. Node, óvatosan, ésszel, szigorúan kell vele bánni, a sárkányfű - legyen egy szál rózsa, egy csoki vagy egy csokor - fegyver. Fegyver az igazság harcosának izmos karjaiban, és nem ajándék. Ha elveszett bocik szemeivel nézve, mintegy bocsánatkérően, adjuk át a figyelmességnek szánt ajándékot, a sárkány, mint serleget veszi át, diadalittasan tapos még az emo-túltengéses lovag kicsi szívén.

Ne feledd, harcos vagy! A sárkánynak tudnia kell, hogy azt az akjándékot nem ő kapja, hanem a szende vagy szexi partner, a csodás asszony, az imádott lány (vagy az imádott asszony és a csodás lány, vagy izé). A sárkánynak éreznie kell, hogy ő nem érdemli azt meg, csak ha megszelídül, esetleg végleg eltűnik a lélek bugyraiban, amely bugyrok az eltűnése után virágfüzérekkel díszített kristálypalotává válnak.

Ui: bár a poszt alapján egyértelműnek tűnik, de mégis megjegyzendő, hogy sosem szabad lelkiismeret-furdalás miatt vagy bocsánatkérés gyanánt virágot/ajándékot venni szívünk hölgyének. Ha hibázunk, akkor szavaink, a hibával összefüggő tetteink tegyék azt jóvá. A virágot nem az érdemli, aki haragszik, hanem az, aki megbocsájt.