Miután magamhoz tértem, szöget ütött fejembe egy gondolat, úgyhogy gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem (eddigre már kinyitott a virágbolt), a félkómásan kijövő nejemet visszazavartam még fél órát aludni (Ne rontsd el a napom, asszony!), és irány bolt.
Vettem jégkrémet (csokis-vaníliás), Baileyst, csokis kekszet, rózsát. Útközben csak két ismerőssel találkoztam (akinek barátja a virágboltos, így jár), de aztán soványmalac-vágtában egész gyorsan hazaértem.
Lefőztem a kávét, az ment a pohár aljába, rá a jégkrém, a tetejére pedig a likőr. Mellette kistányéron a keksz, és az üvegpohár esetleges elrepedésétől rettegve léptem be a hálóba. Szerencsére jól sikerült a meglepi, sem a neszek, sem a kiszámíthatóságom nem árulta el a pontos célomat, de ha el is árulta: a mosolygós ébredés a lényeg.
A konyhaasztalon várakozó rózsát persze csak később (kilépve) vette észre…
Adagolni kell a dolgokat, nem lehet egyszerre mindent:)