Mottó

Azzal, hogy hűséget fogadtam Neki, azt fogadtam meg, hogy egy életen át kitartok mellette, jóban-rosszban. Hogy nem fogom hagyni, hogy bármiféle probléma megkeserítse a kapcsolatunkat, hogy túllépek az önzésemen. A házassággal arra határoztam el magam, hogy egy életre lekötöm magam mellette. Nem addig, amíg kitart a kölcsönös monogámia, nem addig, amíg fel nem izgat a főnök titkárnője, nem addig, amíg az ő fejét csavarja el valami köcsög, hanem ezeken is túl, egy életen át... Bővebben itt.

Friss topikok

  • Mária Kerényi: Nagyon gusztán néz ki holnap elkészitem ,mert nagyon tetszik ,biztos finom is. SAJNOS fényképet n... (2015.06.05. 00:29) mézes-mustáros csirkemell
  • Azzari: Érdekes mindezt olvasni, főleg, hogy a " beszélgetést " kiváltó cikknek sincs semmi köze a valóság... (2014.10.19. 00:17) A Bódis Kriszta-jelenség
  • tecsóba sose többé: Egyébként szánalmasak tudnak lenni azok a lények :) Főleg amikor annyira fel vannak fújva a maguk ... (2012.08.27. 23:39) Blikk-nő
  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Ribanc rendszam. (2012.08.26. 18:06) Sebestyén és Szabolcs lyuksógorsága
  • bolygohollandi: Ezt is elolvastam - még több semmitmondó lózung, a 7. pont pedig úgy ahogy van egy marhaság (szeri... (2012.08.17. 10:59) Kapcsolatépítés - 6. Szakítás vagy nem?

Címkék

adó (1) aforizma (6) agy (77) ajánló (11) állam (10) állatbarát (3) állatkert (6) apró figyelmességek (11) asszony (6) a házasságról (26) balaton (2) baleset (3) bátrak földje (2) blog (2) blogajánló (1) blogtali (1) bölcs bagoly (40) bor (8) bréking (1) budapest (6) buszon (6) buta vén tyúk (5) celeb (11) celebvers (8) cigány (2) csajok (37) csak (5) család (6) csipke (11) cukiság (5) egyedül (2) emberek (6) eső (1) faszom (3) fejem (3) felhívás (1) feminista (2) fertő (18) fika (1) film (6) fim (4) fotó (1) főzőcske (5) fülbemászó (2) gyerek (12) hellókarácsony (1) hétvége (2) hipercuki (1) hírek (15) hólyag (2) horror (8) hőség (3) hűsítő (4) idijóta (1) idióta (3) idiotizmus (2) igénytelen (1) internet (46) irónia (1) izé (12) játék (2) jelleg (2) jog (2) jópont (3) kaki (3) kapcsolat (15) kapcsolatépítés (8) karácsony (1) kép (13) képmutatás (3) két jóbarát (1) kikapcsolódás (4) kommentek (2) komment helyett (2) kv (2) legények (12) malac (2) mellyek (11) mindennapok (5) mosoly (2) munka (6) mylord (2) nagyvilág (3) nehéz (2) nemi (1) nemi jelleg (31) nemmodor (2) nemszeretem (2) nem szeretem (4) nép (2) nosztalgia (1) nyár (13) nyaral (8) nyelv (1) nyitány (2) nyugdíj (3) oktatás (2) orosz (1) pálinka (2) pénz (3) pia (3) pocak (1) politika (7) pornó (2) pszichomókia (1) puki (1) punk (1) punnyadó (5) reggel (9) reklám (3) sas kabaré (1) semmi (3) sör (13) sötétség (11) south park (2) statisztika (4) streetfashion (1) sütimester (1) szabadidő (7) szabadság (1) szánalmas (3) szegénység (2) szenvelgő (17) szeressétek egymást gyerekek (11) szeretem (13) szex (24) szociológia (4) szolgalati (8) szolgálati (3) szombat reggel (12) szóvicc (1) takarítás (1) társkereső (1) tavasz (1) tehetetlen (4) tél (5) természet (3) történelem (1) undorgrund (1) ünnep (8) vacsora (3) vallás (2) vallomás (7) vásárlás (1) vasárnap reggel (11) velám (1) vellám (26) velvet (1) vers (7) vicc (6) video (29) világom (4) villám (6) virág (2) wtf (2) zene (30) zsír (8) Címkefelhő

bevallom:

azallamenvagyok 2010.08.30. 18:08

Én kíváncsian olvasnám cukrászok önvallomásait a fasztorták készítéséről, megrendelőkről...

Hogy nézne ki ez vajon?

"Miután a maláj csokitorta krémjét befejeztem, nekiálltam a kedves idős hölgy által rendelt, péniszt formázó torta makk-részének megformálásához. Az előző kedvesem jutott közbe' az eszembe..."

Nyilván mindenkinek vannak bizarr munkahelyi élményei, amit (esettleg tudtán kívül) érdemes lehet megosztani másokkal. Ez ilyen lenne, engem érdekelne.

Önök rendeltek már fasztortát?

Címkék: internet szánalmas hűsítő

2 komment

pápá nyár

azallamenvagyok 2010.08.27. 18:20

Még a ritka bejegyzések között is erős szünet volt itt a posztok terén, amely miatt némi önmarcangolás vett erőt rajtam. Már párszor. Van is néhány összekapkodott poszttervezet, amelyekkel úgy vagyok, hogy majd átnézem/írom, és kiteszem őket, de ez az, ami nehezen szokott sikerülni.

Ígyhát péntek estére remeknek tartom a nyárbúcsúztató posztot. Ritka pörgős idők vannak mögöttünk: jöttünk-mentünk-jöttünk-mentünk, munkában is hajtás volt mindkettőnknek már év eleje óta, úgyhogy az idő egyszerűen elröppen.

Tehát, pápá nyár...

Címkék: bor nyár

4 komment

24 pontos elváráslista

azallamenvagyok 2010.08.06. 11:19

 A dívány egy cikkében valami hölgyike kifejti, hogy milyen lenne számára az ideális pasi... azaz, hogy mik az elvárásai. Az elvárásokat én nem is részletezem, ehelyett az elvárásoknak megfelelő férfi párkapcsolati viselkedését akarom jobban megvizsgálni. Milyen lehet egy olyan férfi, aki Kedves, Udvarias, Előzékeny, Intelligens, Humoros, Kreatív, Művész, Jó az ágyban, Számomra ideális méretű szerszámmal rendelkezik, Érdekes, Szeret utazni, Izgalmas vele az élet, Van saját pénze!!, Lazán kezeli a takarítás kérdését, Egyenrangú partnerként kezel, Babusgat, ölelget, Úgy fogad el, ahogy vagyok, Van saját autója, Egyedül él (nem anyukával), Ambiciózus, Van hobbija/hobbijai, Igényesen él, öltözködik, Józan életű, és szereti a sushi-t!! Érdekes, hogy felkiáltó jelet a pénz és a sushi kapott. gondolom kötelező sushiként is gondolni rá, véletlenül sem szusiként, parasztmagyarosan. Az ideális méretű szerszám pedig gondolom a parancsra (és kizárólag arra) merevedést is magában foglalja...

Végtelenül röviden: álomférfi le fog szarni. Folyamatosan annak látszatát fogja kelteni, hogy egymásnak teremtettek titeket, de csak egy bútordarab leszel: előzékeny, kedves lesz, mert kiérdemled, babusgatni fog, de mivel egyenrangú félként kezel, elmegy nélküled hétvégén utazgatni a kocsijával, az elején közli, hogy a fogkefédet sem hagyhatod nála, mert az ambícióival, hobbijával, és a művészettel te nem férsz össze. De nincs is ebben semmi gond, hiszen te is ambiciózus művészlélek vagy. Amúgyis egyedül lakik már egy ideje, és nagyon érdekes ember vagy, de nincs szüksége senkire, hiszen a pénzéért van bejárónője, szexet annyit kap, amennyit akar, hiszen, ha elmegy egy kiállításmegnyitóra, lelkes művészpalánta kislányok állják körbe, mint sármos mecénás-jelöltet. Elfogad, ahogy vagy: ha hisztis vagy, megölel, de nem fogja kinyalni a fenekedet, mert ilyen vagy, egyenrangúak lesztek a kapcsolatban: vegyél magadnak autót, lakást, és néha te is hívd meg egy laza estére, ő sem fogja otthagyni a fogkeféjét nálad. Ne kérd számon, független ember, már édesanyjától is évekkel ezelőtt elköltözött, nem is fog bemutatni neki, s téged sem kísér el nagymamád temetésére.


Egy szerető leszel, akire a legjobb távol-keleti éttermekben méregetően néznek a pincérnők: "jó lenne az a pasi nekem is, de hát ebben a hónapban már a harmadik nővel jön ide, én többre vágyok..."

Ha az általam leírtaknál többet szeretnél, és egy olyan életet, ahol a partnereddel együtt valósíthatod meg tündérországból emigráló elvárásaidat, akkor ne várd el tőle, hogy kész legyen, hanem a közös életeteket együtt alakítsátok ilyenné. Nem lehet ennyi elvárást támasztani, azaz ennyi elvárásnak ára lesz. Nem lenne sokkal szebb együtt tervezgetni a különköltözést a szülőktől/albérletből? Az autóvásárlást? Megszerettetni vele az utazást, s szusit, segíteni művészi ambícióiban, hajtani egy jobban fizető állás felé? Mert mindezeket Veled Együtt szerezné, ha viszont nélküled építi fel az életét akkor sok helyet nem is követelhetsz magadnak benne...

Címkék: internet agy kapcsolat sötétség

12 komment

hát igen, a celebek...

azallamenvagyok 2010.08.05. 08:59

Tegnap bekövetkezett az esemény a blog életében, amelynek lehetőségére sokan rettegve, mások reménykedve várnak: felkerültünk a Subbára.

Ezen felül az ize.hu-ra, és a retyo.hu-ra.

Mindez köszönhető Freire Szilviának és a tetoválásának. Mi a tanulság?

Talán az, hogy a celebek olyanok a demokráciában, mint az udvari bolond a királyságban...

Címkék: celeb csipke vellám

1 komment

Sebestyén és Szabolcs lyuksógorsága

azallamenvagyok 2010.08.02. 14:12

Freire Szilvia - A királynőVégre kezd a köztudatba is bekerülni, hogy nem feltétlenül előnyös egy nőnek a tetoválás, főleg akkor, ha igénytelen divatpicsa az illető hölgy. Ennek remek jele a ribancrendszám kifejezés használata a popsi fölött horizontálisan cicomázódó műalkotásokra.

 

Freire Szilviának, aki mellékesen végzett közgazdász létére a megváltozott szakmai elkötelezettséghez illően kommunikációt is tanul, a párja nevét sikerült magára tetováltatnia, szép ízléseses betűkkel: Sebestyén.

Csakhogy nevezett szépségünk életében is szerelmek jönnek szerelmek mennek, és mégse járja, hogy amennyiben új szerelme, Szabi hátulról kezd a nászba, azt lássa, birtokát már megjárta, sőt ki is aknázta, s nevével ellátta egy másik parázna.

Így készült az igényesség, s a következetes gondolkodás következő nagyszerű műalkotása:

 Igényes, mit mondjak...

Forrás: blikk

Címkék: celeb igénytelen vellám

35 komment

mert mi mindannyian mások vagyunk

azallamenvagyok 2010.07.31. 09:55

Bródy János sorai tökéletes címet adnak ahhoz, amiről írni szeretnék, és, mint egy jó cím, pusztán egy hivatkozással kiegészítve önmagában is visszaadná minden mondanivalómat... De nem érem be ennyivel.

Legutóbbi posztom egy görbe tükörként kívánt szolgálni az aznap Index címlapos LingWing blog posztjára, s mivel ma ismét címlaposak, és ismét szíven üt az írás, hát ma belemegyek bővebben.

Először is le kell szögeznem, hogy nehezen tanulok nyelvet, lusta vagyok, motiválatlan, és könnyen elkalandozik a figyelmem. Talán a reál és a kreatív humán azért fogott meg mindig is, mert van bennük önkifejező játékosság és/vagy közeli, megfogható célok. A nyelvtanulás ezzel szemben nekem olyan, mint egy végeláthatatlan lépcsőt mászni, a tanfolyami anyagok javának ugyanis kevés gyakorlati haszna van az életemben. A műszaki szaknyelv alkalmazása egy-egy dokumentáció megfejtésére pedig olyan, mint bármelyik rövidítésé: R=Resistance=Ellenállás/Rezisztencia. De, ha finnül van körülírva három mondatban is ki tudom találni, hogy a mΩ az ellenállást jelöli. Tehát tudatos választásom és érdeklődési köröm miatt nehezen tanulok idegen nyelveket. Pont.

Pont ezért tenyérbemászó másodjára azt olvasni, hogy nyelvtanárok bizonygatják: milyen egyszerű is nyelvet tanulni. Basszus, szólok: másnak matematikát egyszerű tanulni, meg elektronikát, meg villamosenergetikát meg ábrázoló geometriát. És bármilyen meglepő, az én szemszögemből, a matematika/fizika, és az ezen alapuló műszaki tudományok sem mások, mint készségtárgyak: nem ébredek minden reggel úgy, hogy tudok integrálni, de pár óra utánaolvasással igenis újra meg tudok oldani egy-egy egyszerűbb feladatot. Ez sem olyan, mint a biciklizés, hanem olyan, mint a nyelvtanulás: benne kell lenni, alkalmazni kell, de az egyszer már megtanult dolgok könnyen újra előrehozhatók. Nincs eltérés, sajnálom.

Próbálhatnám én is bicskanyitogató módszerekkel azt bizonygatni, hogy a nyelvtanulás igenis nehezebb, de nem teszem, kicsit toleránsabb, megértőbb vagyok annál. Hogy mi ebben a tolerancia? Szerintem az is bárki számára bosszantó lenne (főleg, ha még a matek érettségije is alig lett meg), ha matematika tanárok arról osztanák az észt, hogy ez a világ legegyszerűbb dolga, azzal az apró felhanggal, hogy igazán elvárható, hogy megtanula bárki. Valljuk be: ez frusztráló, és sok matematika tanár sajnos tényleg így utáltatja meg a matematikát.

Említett blog utolsó gondolatai közül ez verte ki a biztosítékot nálam: egy nyelvtudási szintet elérni "sokkal könnyebb, mint megtanulni a differenciálszámítást, a szerves kémiát vagy a verselemzést. Mert idegen nyelvet szerencsére csak tanulni kell, megtanulni nem."

Nos ezen végigmennék: egyrészt sajnálatomat fejezem ki a poszt írója iránt, hogy ennyire rossz és alkalmatlan matematika és magyartanárai voltak. De a jelek szerint remekül viszi tovább az ökörségüket örökségüket: a verselemzést soha nem kell megtanulni (csak a hülyéknek), egy verset érteni, érezni kell, nyitottan a világ felé elgondolkodni. A matematika megtanulásáról már leírtam: valójában kevés a megtanulnivaló, alkalmazni kell tudni/tanulni őket. Szóval egy nagy-nagy bullshit, amit ezek itt bizonygatnak, mert nekik ez ment könnyen (nem mindenki nyelvtanár), nekem más (nem mindenki mérnök), sőt másoknak megint más.

Az, hogy a napi szinten gyakorolt szakterületemmel kapcsolatos ismereteket, az ehhez rutinszerűen elsajátított készségeimet nem kérek számon másokon, egyfajta érzelmi fejlettségre való törekvés, amit éppen talán pedagógiai képzettségű embereknek is tudniuk kellene... Én nem vagyok tanár, mégis segítek olykor embereknek... nem kérem rajtuk számon a tudásom, érdeklődési köröm hiányát, ha szükséges, akkor finoman megpróbálom arrafele terelgetni őket, hiszen mindannyian mások vagyunk...

Címkék: agy sötétség szeressétek egymást gyerekek

9 komment

komment helyett

azallamenvagyok 2010.07.28. 11:02

Mindenki lehet kvantumfizikus! (mivel indanetes profilom nincs, komment helyett maradt a trackback) Miután nagyszerűen megállapításra került, hogy mindenki tanulhat nyelveket, ugyanezen alapon szeretném felhívni a figyelmet, hogy a természettudomány területén is bárki lehet sikeres, legalább annyira, hogy egy-egy nagy témakörrel kapcsolatos konferencián ne érezze magát elveszettnek, sőt, képes legyen abból tanulni is.

A matematikai képességek egyértelműen fejleszthetők gyakorlással. Nem kell mindenkinek egy Einsteinnek lennie (ráadásul ő nem is volt jó matekos), vagy Niels Bohrnak, viszont az elterjedt vélekedéssel ellentétben, miszerint sok humán beállítottságú vagy gyengébb tanulmányi eredményű embernek (bölcsészek, szakmunkások, gyakorló nyelvtanárok) egyáltalán nincs érzéke a matematikához, fizikához, kémiához, valójában mindenkiben megvan az alapvető tanulási képesség a természettudományokkal kapcsolatban. Ez nem egy velünk született tulajdonság, bizonyos gyakorlati alkalmazásaihoz pedig nincs is szükség fejlett intelligenciára! Meg kell tanulni tanulni, és alkalmazni, az alkalmazással a tanuláshoz szükséges képességek is fejlődni fognak!!!

A matematikai, természettudományi érzék alapvetően több dologból tevődik össze - és nagyon ritka, hogy valaki egyformán tehetséges minden egyes készségben.

Logika: mindenkiben van egy logika iránti vágy, ami egy kis rátanulással (szövegértés, ábraértelmezés) fejleszthető is.

Természettudományos érzékenység: ez a logika gyakorlatban alkalmazott fajtája. Egyfajta tudatosság, amikor a természeti jelenségek logikus összefüggéseinek észrevételére önálló hajlama van az egyénnek. Képes kreatív módon asszociálni a kérdéskörökön belül.

Induktív problémamegoldási képesség: ennek nagy szerepe van a természettudományos önállósodásban, gyakorlati, és mindenki által ismert példája az egyenletek átrendezése. Képesség arra, hogy egy hiányzó láncszemet a környezet ismeretében pótoljunk (sebességet ki tudjuk számolni az idő és táv alapján, de a sebességet és az időt tudjuk, képesek vagyunk ezt átrendezni, pótolni a hiányzó infót).

Asszociatív memória: a képletek, törvények megjegyzésének képessége, amely nincs összefüggésben az évszámok megjegyzésével, ezek a törvények ugyanis egymásra épülnek, vagy olyan gyakorlati szintű evidenciákat testesítenek meg, amelyek könnyű tanulást tesznek lehetővé. (a másodfokú egyenlet megoldó képletét sem kell megtanulni, csak az irányvonalat a levezetésében)

Ezek mellett még ezeregy tényező befolyásolja a természettudományok elsajátításának képességét, de így hogy végre látjuk, hogy mennyire egyszerű, egy kifogással mostantól kevesebb van!

Tessék tehát lelkesen matematikát, esetleg kvantumfizikát* tanulni!

* mellette geográfiát, tengerbiológiát, vezérléstechnikát, űrhajótervezést stb

Címkék: csak csipke vellám szeressétek egymást gyerekek

6 komment

a zsánerek veszélyei

azallamenvagyok 2010.07.28. 08:47

Nagyon szép dolog a szerelem első látásra, meg a villámcsapásként bekövetkező lángolás eszméje, érzése, de ennek is, mint oly sok mindennek, a párkapcsolatok terén megvan a maga ideje. Valahol 20 éves kor alatt.

Ha ugyanis túlértékeljük a rögtön jövő szikrát, beleeshetünk abba, hogy csak egy bizonyos tipikust követő emberrel lesz tapasztalatunk. Akinek ugyanúgy, ahogy a pozitív tipikusai is megvannak, meglesznek a negatív tipikusai is, mi meg, ha hülyék vagyunk, akkor az egész ellenkező nemre szóló hibás általánosítások köré építjük fel az egész életünket. Persze az előítéleteinket a későbbi partnerek csak megerősítik, hiszen újra és újra azonos típusú emberbe fogunk botlani.

A második okom a zsánerezés ellen az, hogy még a legnagyobb pökhendiségünkben sem mondhatjuk azt, hogy egy-két jellemvonás alapján kiismerhetünk egy embert (a szélsőségektől most tekintsünk el: agresszió, butaság, fura megjelenési formák). Sőt, gyakorlatilag magunkról sem tudjuk igazán (amíg nem tapasztaltuk azt), hogy mire van szükségünk: nagy általánosságban lebegnek valami célok az ember szeme előtt, de ezeket érdemes csak amolyan iránymutatónak tekinteni, hiszen oly gyakran egymásnak ellentétes kívánalmakat támasztunk.

És a harmadik pont a zsánerezés ellen a kívánalmak realizálhatósága: hiszen oly gyakran az emberek feleslegesen keresik a vágyaikat a zsánereikben, ugyanis ha az illető nem skizofrén, akkor némely tulajdonságok nem lesznek egyszerre jelen. Például: az, hogy a nő legyen tüzes az ágyban, de következetes és türelmes a lelkiéletben, kurvára nem fog összejönni, mert a tüzes nő égetni fog mindig, mindenütt, nem csak akkor, ha jó, hanem akkor is, ha fáj. Lehet egyből nem tüzesnőt kell keresni, hanem olyat, aki tüzes is tud lenni, de ez meg nem derül ki első látásra. Vagy ha egy gondoskodó, határozott férfira vágyunk, aki hurcolássza a kocsikájával a kicsi fenekünket, akkor számíthatunk rá, hogy bizony neki is lesznek ezért elvárásai...

Tehát, ha esélyt akarunk magunknak egy minél jobb életre, akkor ne börtönözzük be magunkat valami sztereotíp elvárással. Legyünk nyitottak, hiszen amit nem ismerünk, kellemes meglepetéssel is szolgálhat, és emelett az esetleges rossz tapasztalatokból is lehet tanulni, míg meg nem találjuk az egyensúlyt a mellettünk lévő ember valósága és vágyaink kényszere között.)

Címkék: kapcsolat kapcsolatépítés nemi jelleg

2 komment

mindenki lazuljon

Komikaze 2010.07.26. 13:24

...de legfőképp azok, akik jó eséllyel elindultak a bezombulás velveti útján, mert a hétvégén annyi ilyen és ilyen cikket olvastak a jó újságírók tollából. nekik üzenem, hogy igen, minden férfi buta és lusta és minden nő szép és gondoskodó és még önzetlen is, valamint hogy nincsenek frigid nők csak kisfarkú férfiak.

ráadásul még hétfő is van, meg rossz idő, úgyhogy nem csodálnám, ha mindenki elindulna a bizonytalanság és az önmarcangolás lejtőjén, ezért sok szeretettel küldöm a kedves olvasóknak, a drága férjemnek és önmagamnak az alábbi dalt a világ egyik leglazább arcától a világ egyik leglazább előadásmódjában.

 

 

2 komment

ablakpucoláshoz

azallamenvagyok 2010.07.24. 10:17

Ha hűs (?) hétvége, akkor takarítás... egy ilyen sűrű nyár, s elrohanó tavasz után ideje végre a szemtelenül koszolódó ablakoknak is nekiesni. Érdekes, a képzeteimben az ablakpucolás mindig magának az üvegnek a pucolásával és a függönymosással egyenlő, pedig az a legkevesebb: újságpapír, spricc-spricc, mellette függöny le, mosógépbe be, gépből ki, fel, és kész.

Ezeknél sokkal izgalmasabb a redőny belső felületének átmosása, a fa ablakkeretek portalanítása, egyébtelenítése, a párkány lemosása.

Ehhez a feladathoz mára a Greymachine egyik albumát taáltam meg, mely elsőre megijesztett, aztán jóban lettem vele, most pedig kifejezetten tökéletes. Vigyázat! Önmagában történő első meghallgatása rossz érzéseket okozhat!

 

Címkék: zene hétvége zsír takarítás világom

Szólj hozzá!

a gigadömper és a személyautó találkozása

azallamenvagyok 2010.07.21. 08:54

A sofőrt is kilapította.

Cruel Accident in a Coal Mine 2

Címkék: hírek internet

5 komment

párbeszéd a kedvességről

azallamenvagyok 2010.07.20. 14:54

- a kedvesség nagy előnye, hogy akkor is megköszönik a segítséget, ha lószart se segítettél.

- igen. mit nem segítettél?

- nem tudom, de kedves voltam, és megköszönték.

Címkék: emberek vellám jópont

2 komment

arany(?)köpések

azallamenvagyok 2010.07.19. 13:49

az internetnek van egy nagy előnye: bármikor törölhetőegy férfit nem lehet megerőszakolni...ha nem akarta volna, akkor egyszerűen nem áll fel neki. akit szeretek, attól nem undorodhatom. Vagy nem szeretem

 

Címkék: internet idióta hűsítő

1 komment

mindenütt mellek vannak

azallamenvagyok 2010.07.15. 19:50

Dekoltázs

Ez a kánikula és a tömegközlekedés nagy előnye. És persze a hátránya is, hiszen némely jellegzetesebb formájú vagy túlzottan kidobott mell pimaszul magával ragadja az ember tekintetét. Szerintem ilyenkor nem kell ellenállni, zavarban lenni...

Az én időmben, zsenge koromban ahhoz, hogy egy lány cicijéről teljesebb képet kapjunk, az illető hölgynek erősen be kellett hajolnia, ma bezzeg már ez is könnyebben megy. Mások az idők, és még csak korosnak sem mondhatom magam, mégcsak középkorúnak sem.

Ahogy figyelem ezeket a lányokat/nőket, úgy veszem észre párszor azért beleesnek egy hibába, ami miatt éppen "lelkifurdalásom" lehetne, ha kicsit legeltetem a szememet, hiszen nem bántani, tolakodni akar az ember... Csak megmozgatásra kerül némi elemi ösztön:) A hiba pedig nem más, minthogy elfelejtik, hogy a dekoltázsuk nem kétdimenziós, hanem három (sőt, négy), és az a ruhadarab, ami szemből (azaz tükörből) kellemesen visszafogottnak tűnhet - a mell kezdő körvonalait, negyedét, ötödét hagyja csak szabadon-, oldalról (felülről) már fordított arányokat produkál, és épp csak nem (vagy épp hogy) mellbimbóvillantóvá válik a diszkrét viselet. A negyedik dimenzióról nem is beszélve: a mozgás, a nyújtózás, könyöklés ismét egészen más helyre tereli még a szerénységükben feszülő naiv kis ciciket is, mely áthelyeződés az emberiség hímjeit erős kényszerek rabságába ejtheti (csöcsörészés közéverés, mellszex és fantáziára bízható egyebek).

Szóval jó ez, szép ez, és tényleg nem lehet gáz, ha egy tudatosan kipakolt mellet csodál meg az ember, de amikor a kitevés amolyan szárnypróbálgatás gyanánt sikerül túlzottra, akkor azért már egy kicsit sajnálom a lánykákat. Miként sajnálom magamat/másokat is a gigászi csöcsök miatt, amelyek egyáltalán nem dekoratívak, csak óriásiak, és rohadtul ki vannak pakolva: annyira, hogy az embert zavarja, mert nem lehet máshova nézni, mert AZT meg kell nézni...

Persze tudom én, hogy sokan ezt pofátlanságnak/tolakodásnak tartják, de már eljutottam oda, hogy ugyanúgy, ahogy egy nőt el kell fogadnunk nőnek, egy férfit is el kell fogadnunk férfinak: van amire egy férfi gerjed, s van olyan is, amit jelenkori társadalmunkban (az önelégült, fontos kispicsáknak felnőtt nőknek minden fájdalma és felháborodása ellenére) bizony üzenetértéke van. Tehát dacos orrfennhordás ide vagy oda, csakaértis...

Helló nyár, helló hőség, helló sör, éljenek a szép cicik, és bocsánat, hogy végképp széteső lett a poszt, de a hőség betett:)

Címkék: nyár nemi jelleg mellyek

1 komment

rovarirtás!

azallamenvagyok 2010.07.15. 16:25

Hűsölés helyett (ha már nem mennek a literes sörök), tessék agykímélő játékba fogni. Az első a feleségképző (tudjátok, elnyomott rabszolgamizéria), ahol szőrtelen testű (valószínűleg szopás után szundikáló) partnerünket* kell megóvni a csótányoktól.

A játék az automatikus betöltés miatt tovább után jelenik meg.

Címkék: internet nyár hűsítő

5 komment

főbűn: restség

azallamenvagyok 2010.07.13. 07:21

Az egy dolog, hogy az ország bizonyos dolgaival tele van a töke az embernek, az már kissé bosszantóbb, hogy a leghangosabb elégedetlenkedők ugyanazokat az álszent etikátlan szarságokat követik el, mint a szerintük akasztani való nagyok, csak ők kicsiben. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a szabálysértések, köcsögölések láttán itt az országban illik félrenézni. Nem írunk az apehnek, a munkaügyi felügyelőségnek, a vpop-nak, hanem csendben félrenézünk. Mert itt a törvénytisztelés megkövetelése, a hatóságok munkájának megsegítése nem divat. "Nem vagyok én spicli". És ezzel a felkiáltással hagyjuk, hogy meglopjanak minket. Eleonóra átutalásáról sem mert senki szólni, hogy jön ahhoz egy szakértő, egy kis talpnyaló, vagy portás, vagy szomszéd, hogy felhívja a hatóságok figyelmét valami illegálisra? 

Sehogy! Vagyunk annyira liberálisak, hogy hallgatólagosan támogassuk, az "az vagy, amit ellopsz" mentalitást, azaz "amit ellopsz, az a tiéd". Közben adózunk, szar kórházakban döglünk meg, a rendőrség sem vigyáz ránk, a pénz meg csak elfolyik: vagy a hülyeségre, vagy az egyéni érdekekre, vagy a saját restségünkre.

Válság van, Béláim! És mi kéne az országnak? Vagy félmillió spicli! Félmillió irigy, alattomos, sunyi geci, aki lenne annyira tökös, hogy névvel bejelenti az apehban a gyanús szomszédot (4 terepjáró, 250nm ház, 100-es bruttó? ja, persze), aki beint a köcsög munkáltatónak, aki feljelenti az anyja munkáltatóját is, ha szemét, ha nem fizet rendesen... Akinek nincs vaj a füle mögött, annak nincs mitől félnie, nem?

Ehelyett ki nem fizetett túlórázunk, közben megsemmisülve nézzük a szomszédot, akinek ugyanannyi a jövedelme, mint nekünk, csak baszik belőle adózni... és ez nem kicsit meglátszik...

Nem, mi szívunk, és ha nem vagy hajlandó szívni, megvetés tárgya leszel. Egy éve történt, hogy munkahelyen alá kellett volna írnom egy papírt, hogy x dologgal kapcsolatban én felelek, üzemeltetek, stb. természetesen két hónapra visszamenőleg, úgy, hogy még csak lövésem sem volt, hogy miről van szó. Azzal, hogy ezt szóvá mertem tenni, még magamat hoztam igencsak kellemetlen helyzetbe! Hogy jövök én ahhoz, hogy egy szerződéses hátteret, terveket, műszaki dokumentációkat, korrekt átadási procedúrát kérjek valamiről, amiért felelni fogok? nem is értem... Ebben a kurva országban írj alá, és hallgass, majd lesz valahogy.

Majd lesz valahogy, persze, idővel belefulladunk mi is a szarba, az lesz.

Címkék: állam kaki faszom

12 komment

éjszaka:)

azallamenvagyok 2010.07.11. 19:47

végre igazi nyári csillagos égboltot is lehet látni... nem is gondolná az ember, mennyire hiányzik ez Budapestről, s egy tizenegynéhány kilométerre lévő kisebb város is hogy el tudja nyomni a fényüket... persze a télinek is megvan a varázsa: ott nem a szúnyog, hanem a hideg boldogít

Címkék: szeretem

2 komment

jogvédelem az örömök, lehetőségek és a felelősség ellen

azallamenvagyok 2010.07.09. 14:40

Bevezető

A jogvédőkről már régóta szeretnék írni, de kényes, összetett téma, amiben könnyű elveszni, másrészt a terrorizmus veszélye is fenyegeti az embert, ha fanatikusoknak ellent mer mondani. A közvetlen konfrontációt egyértelműen jobb kerülni, viszont csendben sem szabad maradni, hiszen a jogvédők olykor szélsőséges, bújtatott agrerssziója, hibásan felépített (tények figyelmen kívül hagyása, önmagukat "alátámasztó" érvek) gondolkodásmódja a köznapi ember gondolatmenetét is veszélyezteti, torzítja a tisztánlátást, érzelmi, gondolati csapdákba hajtja az egyént.

Régóta szeretnék írni, de egy átfogó műnek a jogvédelem jelenségéről, a társadalmi és egyéni hatásairól egy komoly írásnak kellene lennie tartalmilag (tudományos igényesség) és terjedelmileg is. Szinte minden szélsőségbe hajló jogvédelmet fel kellene sorolni, ezzel szemben egy blog bejegyzésben egynek is csak felületes bemutatására van lehetőség, ez viszont azt a látszatot kelti, mintha kipécéztem volna magamnak őket, amellyel csak önmagukat látják igazolni, és észérvek helyett megint csak az a vége, hogy "pont az ilyenektől akarjuk megmenteni a világot" (és máris fantáziálnak a térdreborulásról).

Ígyhát pusztán a véletlenre bíztam, hogy mi lesz az első ilyen, így nem azt fogom fejtegetni, hogy a liberalizmus tevékenysége miért emelte törvényszerűen parlamenti párttá a jobbikot, hanem arról, hogy a nők védelme miként gyengíti és teszi boldogtalanná pont a védett csoportot. Hangsúlyozom, a nőket lehetne cserélni bármilyen felkapott, védett, elkülönített csoportra, miként a feminizmust is bármelyik felkapott eszmére.

A védelem általános tézisei

Nem fogok belemenni abba, hogy egy feminista milyen frusztráltságokkal küszködhet, hogy agresszív férfigyűlölő-e vagy sem, illetve a "megoldási alternatívájukat" sem szeretném minősíteni, sőt, a jogvédők által általánosan alkalmazott kettős mérce álszent, ál-logikus téleteibe, illetve a világ működési sajátosságaiból adódó evidenciák sumák tagadásába se megyek bele, helyette az alapelveket veszem szemügyre. Itt az egyik legerősebb alapelv, hogy az áldozat nem hibáztatható, és az, hogy minden nő áldozat. Ezek az alapelvek olyan mélyen beleívódtak a gondolkodásmódba, hogy alapfeltevésnek számítanak, és - mint tudjuk - egy ember alapfeltevéseinek megkérdőjelezése dühös, agresszív, mértéket nehezen ismerő reakciót vált ki az emberből. Ezért nem is szólok most személyesen egy feministához, és az alapelveket sem szeretném megkérdőjelezni. Ennél jobban szeretném az alapelvek hatásait elemezni.

Igaz, hogy a jóérzésű ember (ó, ki vagyok én, hogy jóérzésről beszéljek?) ezektől ösztönösen távol tartja magát, de mint írtam, a gondolkodásmód, a rejtett üzenet többekhez elér, mint gondolnánk. Ránk is kihatnak.

Egészen elterjedt az áldozati-nézetmód az emberek között, keressük, hogy mi JÁR nekünk, mihez van JOGUNK, siránkozunk az elcseszett múltról, és siratjuk az elveszett jövőt. Ezzel önmagában talán nem is lehet gond, viszont azzal, ha csak egy kicsit is engedünk a hibáztathatatlanság törvényének gyakorlatilag belekeseredünk a sorsunkba. Ugyanis az önhibáztatás (jelzem, általános dolgokról beszélek, aki felkapná a vizet, olvasson tovább) a kulcsa annak, hogy fejlődhessünk, hogy érezzük felelősségünket a dolgok alakulása felett, és ha saját felelősségünk tudatában "áldozatok" árán valamit jobbá teszünk az életünkben, az minket is boldogítani fog.

Az hogy egy hímsoviniszta társadalomra, az érzéketlen, hataloméhes férfiakra fogunk minden sikertelenséget az életünkben (függetlenül attól, hogy ez esetleg igaz-e) megfosztjuk magunkat a tapasztalás kincsétől. Sőt, ezzel egy önálló gondolkodásra, önfenntartásra képtelen, tehetetlen növénnyé degradáljuk magunkat, miközben tehetetlenségünk tudata/érzete egy életre megkeserít/hülyít minket. Az én világképemben a másik ember önállóságának csorbítása, a tehetetlenségének növelése a rosszakartattal párosul, a jóakarás az "érdekvédelem" teljes ellentétével, ebben látom a legnagyobb hibát: pont azt a csoportot teszi tönkre a jogvédő, akiért van.

Persze felfogható az érdekvédelmi szövetkezés hitéleti tevékenységnek is, amely pusztán arra hivatott, hogy a résztvevők úgy érezzék, megtalálták a helyüket a világban, a magasabbrendű célt, amelynek alárendelhetik az életüket. És egy vallással sincs gond, amíg be nem vezeti az inkvizíciót és az erőszakos térítést...

A kártevés egy nagyon durva megnyilvánulását pont egy idősebb (szélső)feminista nő blogján olvastam. A házasságáról írva folyamatosan ismételgeti, hogy akkor még nem vette észre, hogy a nők szolgasorsban vannak, és közel akkora szabaság sem jut nekik, mint egy férfinak. A hosszú írásban újra és újra érezhető az emiatt kialakult mélyrőljövő sértettsége. Figyelmesen elolvasva viszont az is feltűnik az írásban (többször is, szintén visszatérően), hogy valójában önmagát taszajtotta szolgasorsba: gyenge volt a kapcsolat elején megkövetelni az együttalvást, szélsőségesen magánakvaló embert választott párjául, nem szólt a bajairól, mert SZERINTE A MÁSIKNAK TUDNIA KELLETT VOLNA, HOGY MIT VÁR (érdekes módon egy későbbi posztjában egy másik férfival kapcsolatban pont azt nehezményezi, hogy a férfi nem mondta ki neki azt, ami nyomasztja), gyenge volt kérni (és pökhendi is), túlvállalta magát anélkül, hogy segítséget kért volna, a saját normáit pedig csendes durcival hiányolta a párjából. Gyenge volt elfogadni a másikat, gyenge volt felismerni az össze nem illést, és gyenge a saját szerepét meglátni, elismerni ebben. (gyk: ezzel nem a másik felet akarom fölmenteni)

De itt azért meg kell jegyeznem a férfiúi szerepkört irigylő vagy önállóságra, felelősségre, igazságra vágyó hölgyeknek/asszonyoknak: a szabadságnak és a jognak ára van, az álmaink megvalósításának is. Az égvilágon SEMMI SEM JÁR alanyi szinten egy embernek, mindenért tenni kell. Az akaratomért, a tetteimért felelnem kell, és akkor vagyok szabad, ha felismerem szerepemet a dolgok alakulásában, és a felismerés felelőssége szerint élek.

A mindennapi hatás

Ez persze egy szélsőséges, kétséges értelmi agy érzelmi képességekkel bíró ember volt, a poszt megírásához a díványon megjelent cikk vezetett: 41 éves nő, két gyerekkel, családdal, középfokú végzettséggel (fontos, mert szeretett volna egyetemet, de az űrt a gyerekszüléssel próbálta kitölteni), önmegvalósítási és önértékelési hiánnyal, és egy álommal egy kertes házról, miközben egy panelban rekedtek.

Ne rendezzük le unatkozó picsának a hölgyet, azon is szeretnék túllépni (első körben), hogy értékelnie kellene azt, amije van: a családját, az érzelmi biztonságot. De miért ne lehetne joga arra, hogy többet akarjon, miért ne lehetne több neki, miért ne érezhetné produktívabbnak, tehetségesebbnek önmagát?

Erre sajnos ő maga a tipikus önsajnáltató, áldozati szerepbe menekül, ami a csapól is folyik, hisz mindenki csak mentegeti magát, ami a legjobban a befejező mondatból érződik ki: "Itt állok negyvenegy évesen, sosem voltam szép, nem lettem okos, és túl öreg vagyok az újrakezdéshez..." Az alapvető hisztis felhangot el is felejtem belőle, én a jelenkori "népnevelők" rossz hatását látom ebben: a belenevelt végletes tehetetlenséget, és a végletekben való gondolkodást. Hogy újrakezdésről fantáziál, arról, hogy más ember lehet. Annak ellenére, hogy nincs meg benne a feminista bűnbakkeresés (vagy jól titkolja), a feminizmus által üzent kiszolgáltatottság-tudat rabja.

Persze, lehet azt mondani, sugallni neki, hogy elcseszted az életet, mert hittél egy hím-orientált társadalom normáiban, és áldozata vagy a nőket rabszolgasorsba taszító berögzüléseknek, és sajnáld magad, beláthatjuk, hogy nem megoldás. Ha újrakezdené, örök lelkiismeret furdalása lenne a családjával szemben (a bennük okozott károkat nem is számítva), és a tehetetlen kishitű depresszió sem visz sehova.

Talán tényleg azt kellene tudatosítani benne (és másokban is), hogy neki is HATALMÁBAN ÁLL DÖNTENI, hogy képes befolyásolni a környezetét, az életét. Ki kell mondani: hogyha ő áldozat, akkor önmagának az áldozata is, vagy ha nem hibáztatható, akkor nem áldozat, és ezzel megadjuk neki a lehetőséget, hogy TEGYEN ÖNMAGÁÉRT. Ha a családjára támaszkodva (hisz két nagy lányuk van immár) továbblép:

41 éves, ha elkezd egy főiskolát levelezőn 45 éves korára elvégzi, ha akkor keres egy jobban fizető, kellemesebb munkát, amivel havi 50-et félre tudnak tenni, 10 év alatt (kamatokkal nem számolva) a panel mellé 6 millió már jó alap az áhított kertes házhoz. És még mindig csak  55 éves lesz, és álmodotzhat azon, hogy milyen jó lesz, ha apuval nyugdíjasok lesznek, ültetik az uborkát az unokáknak, vagy csak pihennek a gyerekzsinatban, esetleg a csendet élvezik s a virágillatot.

Erre kell megtanítani az embereket, a nőket - kéremszépen - az önálló, felelős gondolkodás csodájára, nem a kifogáskeresésre, mert nem lehet mindent kizárólag egy betegségre, egy állapotra, egy igazságtalan társadalomra, egy rossz partnerre fogni örökké. Ha boldogok akarunk lenni, elsősorban nekünk kell cselekednünk...

Címkék: agy szenvelgő buta vén tyúk

9 komment

Filmajánló: Dead Man

azallamenvagyok 2010.07.07. 19:53

Csak úgy érdemes hozzákezdeni, ha tágra nyitja az ember a szívét s az agyát is. A Dead Man egy vadnyugati művészfil, először zavarónak ható feketefehérséggel, fiatal Johnny Deppel, de Johnny fiút és a feketefehérséget is hamar eltaláltnak fogjuk érezni, ha a film megkapó lassúságát, Neil Young gitárpengetését, lassú zaklatottságot tükröző torzítását befogadtuk.

A film egy bizarr vadnyugatra visz minket, egy reális és szürreális keveredésbe, emberek, életmódok találkozásába, őrlődésébe, stagnálásába. Nem mellékesn még Iggy Pop is kapott benne egy mellékszerepet, és be kell vallani, a maga szürrealitásával az egész ember ebbe a filmbe van kitalálva. Leszürkítve. Gondolkodva.

Lassú lovaglás a halálba. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Címkék: ajánló zsír fim

1 komment

Döbbenet: A jövedelemmel nő a gyerekvállalási kedv!

azallamenvagyok 2010.07.07. 10:54

"A felfedezés annyira új, hogy az okokat egyelőre még a szakemberek is csak találgatják." A cím és az idézett mondat alapján rögtön úgy érzem magam, mintha egy brittudós sztereotípián alapuló vígjátékba csökkentem volna! A következő pedig az, hogy tágra nyílt szemekkel nézek, és egy kibaszott ufónak érzem magam, mert valamit érteni/érezni vélek, valamit, ami evidensnek tűnik, és a szakemberek ennek ellenére csak a saját farkába harapó kérdéseiket kergetik...

A gyerekvállalási kedvről (illetve mivel itt valójában erről van szó: a vállalt gyermekek számának alakulásáról) szóló cikkek már egy ideje basszák a csőrömet, de most már tényleg eljutottam oda, hogy erről a tragikomédiáról írjak. Először nézzük azt, amit tudni vélek a végzettség és jövedelem gyermekvállalásra gyakorolt hatásáról.

1. Valami általános iskolai tananyag, hogy a szegények, aluliskolázottak gyermekvállalási kedve nagyobb. Nem kultúra, nem kényszer, hanem önfenntartás, genetika stb, ezt ne részletezzük, általános iskolába járt mindenki.

2. A "jóléti" társadalmakban drasztikusan csökken a születő gyermekek száma a szülői komfortérzetre való igény növekedése, illetve a "racionális-anyagiasság" miatt. Ez utóbbit próbálja a rendszer a családtámogatásokkal kiküszöbölni.

3. Magyarországon a népesség jó részénél státuszértékű és/vagy belénknevelt vágy az utódnemzés.

4. A végzettség növekedésével a gyerekvállalással kapcsolatos problémák/konfliktusok kezelése a következők szerint alakul: tudatlanság (nem is sejtem, hogy jobb körülmények közé kellene gyereket szülnöm), felismerés/félelem (nehéz gyereket nevelni, eltartani, szar a világ, még magamat sem valósítottam meg stb), megértés/küzdelem (megalapozzunk, összehozzuk, örülünk neki).

Most gondolkozzunk ezek alapján, megnézve az egymástól egyre távolabb kerülő társadalmi csoportokat:

1. A mélyszegények szaporodnak, mint a nyulak - ezen a legkevésbé kell vitatkozni.

2. A szegények (prolik) számolgatják a forintokat, dédelgetik az álmaikat (plazma tv, ötévente egy nyaralás), és vagy áldozatot hoznak a gyerekért vagy nem.

3. A középréteg még mindig számolgat és tanul, ők lehetnek az U-görbe alja: elrohannak az évek akár szeretne gyereket, akár nem: karrier, szebb jövő, tanulás, lakásvásárlás...

4. A felsőbb osztálybeliek gyaníthatóan teljesen azonosan működnek a középpel, mindössze két "apró" eltérés van: akinek van pénze és 5 gyereket szeretne, az megengedheti magának, míg a középréteg feldughatja magának a vágyait. A vágyak kezeléséről meg ne is beszéljünk: anyagi és itellektuális akadályok is jóval kevésbé állnak az útjában a "rózsadombiaknak".

Valahogy így látom én, persze minden bizonnyal vannak apróbb hibák benne, az összkép szerintem helyes: a szegénységet nem számolva az emberek a gyermekvállalással kapcsolatban számolgatnak, és önmegvalósításukat féltik. Az önmegvalósításról pedig mit lehet mondani: az vagy, amit megveszel.

Ennek ellenére egy ma reggeli cikk hősei csak állnak az elit óvoda előtt, és nem értik, hogy itt miért vállalnak több gyereket a szülők. Miért? Mert pénz beszél, azért... Mert  ha nincs, akkor bebukhat a lakáshitel, azért mert a gyerekek kicsúfolják farsangon a másikat, ha házi készítésű jelmeze van, mert a munka és a gyerek mellett lazítani is kell, ennek pedig első számú módja pénzfüggő, hiszen fogyasztói társadalomban élünk, fogyasztani KELL, az a mérce, annak hiánya tesz frusztrálttá.

Bár írtak/mondtak már ezeknél cifrábbat is: tényként van kezelve, hogy Magyarországon nagy a gyermekvállalási kedv, a ténylegesen bevállalt gyermekek száma pedig ennek ellenére tragikusan alacsony... Erre rengeteg javító szándékú ötlet fogalmazódott meg már:

- MSZP-s képviselők javasolták, hogy legyen megválasztható a gyerek neme és az megváltaná az országot. Éljen a liberalizmus:)

- A másik oldal jött annak ötletével, hogy szavazati jog járjon a gyerek után (WTF? Drágám, szülök még egy gyereket Orbán Viktornak), de gyanítom, ennek nem elsődleges szándéka a gyerekvállalás elősegítése

- A "kényszerszinglik" basztatása is megy, mert ugye, ha többen vállalnak gyereket, akkor több lesz.

- A családon belüli munkamegosztás alakítása, és akad még pár pont a Népesedési Kerekasztal listáján.

Nagyon szép és nagyon jó mindez, de... Most rohadtmód önző leszek, és a saját "problémámat" emelem ki legfontosabbnak: Nem ott kellene kezdeni, hogy a szándék megvalósulását segítjük elő? Ugyanis azt, aki nem vagy nem nagyon akar gyereket nem fogja meggyőzni, ha pátyolgatjuk a lelkivilágát, viszont, ha azt látja, hogy az, aki szeretne, meg tudja valósítani ezt, és örömét leli benne, a kihívások legyőzhetők, akkor neki is megjöhet a kedve hozzá. De egy "kényszerszingli" gyerekvállalás kapcsán nem fog megváltozni, mert azt mondja neki valaki, hogy ne így csináld, hanem úgy... Esetleg, ha azt látja, hogy egy közepes partnerrel is bevállalható egy család, akkor majd enged. De amíg azt látja, hogy pénz vagy őrült szerelem, vagy kurvanagy kölcsönös elhatározás, tettvágy hiányában minden halálra van ítélve, miért engedne az elvárásaiból?

A családon belüli munkamegosztás is csak a gondok végét jelenti: cseszhetjük, hogy ki főz vacsorát, ha nincs gyerek, ez amúgyis inkább a kapcsolaton múlik, és persze, hogy hasznos letisztázni a dolgokat, de engedjük már meg a pároknak, hogy ezt maguknak alakítsák ki... tényszerűen pedig úgysem lehet azt mondani, hogy azon múlna bármi is, hogy apu (vagy anyu) mennyit segít be, hanem azon, hogy a besegítést/együttműködést  (vagy annak hiányát) a felek hogy élik meg. Ésatöbbi:)

Vannak tényleg hasznos ötletek is: lakástámogatás, gyermekellátást fejlesztése, ami mindenképpen jó volna, talán ezekre kellene koncentrálni, és ezt a kérdést is egy kicsit átfogóbban kezelni. Nem önmagában a fogyás a gond, hanem az oka: a törtetés, a stressz, a bizonytalanság. A népességvándorlás, amely a munkahelyek megszűnése után a nagycsaládtól távolra szakította a fiatalokat persze közel sem annyi jövedelemért, hogy dadát/állandó bébiszittert tarthassanak.

És ide térünk mindig vissza: pénz és lehetőség... a gyerek (sajnos/szerencsére) nem annyi, hogy kedv és születés: nevelést, kiegyensúlyozott hátteret igényel, és ez az emberek jó része szerint előfeltétel (látunk elég elcseszett "családot")... Jó lenne, ha a politika és a szekértelem is (végre) leszállna a büdös magyar valóságba.

Címkék: gyerek agy idióta

17 komment

süti beállítások módosítása